A környezettudatosságra nevelő akciónk eredménye

Az elmúlt hónapokban biztosan mindenki észrevette a kis szösszenetet az elviteles csomagokra vonatkozóan, amit a pultnál helyeztünk ki két A/4-es lapra írva: „Kedves Vendégeink! Aki tudja, hogy jön hozzánk, és elviteles csomagot szeretne, kérjük, hozzon magával szatyrot. Irdatlan mennyiségű csomagolóanyag kerül ki tőlünk, szeretnénk ezt visszaszorítani. A föld lakossága naponta 500 millió műanyag szatyrot használ el, aminek nagy része a kukában végzi. Ennek iszonyú pusztító hatása van a környezetre. Legyetek környezettudatosak, és mindig hordjatok magatoknál szatyrot, ami mindenki otthonában megtalálható. A legjobb a vászontáska, ami örök életű.

Az ügy érdekében rövid időn belül csomagolási költséget fogunk bevezetni, minden egyes kis nejlonra 50 ft-ot, a füles szatyorra 100 ft-ot. A „bevételt” a szentendrei állatmenhely megsegítésére fordítjuk.”

Ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat szeretnénk most megosztani Veletek.

Először is köszönjük a sok bátorítást, meg a rengeteg lájkot a Facebook-on. Ha hiszitek, ha nem, egyik bejegyzésünkre sem érkezett még ennyi lájk, mint arra akkor. Másodszor köszönjük azoknak, akik vették a fáradságot, és VÉGIGolvasták a „levelet”, hiszen így volt kerek egész a történet. Harmadszor köszönjük azt, hogy sokan megértőek vagytok a témát illetően, és támogatjátok az aktivitásunkat. És végül, de nem utolsó sorban köszönjük azt, hogy szorgalmasan hozzátok a kis gyűrött szatyrokat, amikor jöttök hozzánk :)

Néhányan nem értik, és nem is akarják érteni, hogy mi ez az egész. Sajnos ezen szép szóval sem tudunk segíteni, pedig a mai napig próbálkozunk. Sokszor fárasztó és kellemetlen az egyébként is rengeteg munka mellett még ezzel is foglalkozni, de mindig arra gondolunk, hogy ha ezzel egy nap csak 10 embert veszünk rá arra, hogy legközelebb használt szatyorral érkezzen, az már mínusz 10 nejlon. És ha optimisták vagyunk, lassan talán észreveszi, hogy nem csak hozzánk kell ilyen felkészülten érkezni, hanem mindenhova, hiszen hányszor előfordul, hogy hazafelé beugrunk a boltba, vagy valamit haza kell vinnünk a munkahelyünkről… Ez már sok százszor mínusz X ezer nejlon. Olyan sok szép újrafelhasznált anyagokból készült táska van már, hogy igazán beilleszthetnénk a napi gondosan összeállított öltözékünkbe, mint kiegészítő. Mint ahogyan a szuper divatos “retiküljeinket” is kiválasztjuk reggel, és nem felejtjük otthon, mert tudjuk, hogy KELL… Nincs menőbb egy ilyen tatyinál, viszont nincs hervasztóbb egy nejlonszatyornál. Mi mindig kicsit felnézünk az olyan emberekre, akinél ilyet látunk. Na de félreértés ne essék, eddig arról papoltunk, hogy hozzon mindenki nejlont, hogy ne kelljen egy újat elővennünk. Ezzel kapcsolatban is voltak zavarok, nézzük: néhányan vadiúj pöpec nejlonzacskókkal érkeztek. Hát igen, megtette, amit kértünk, de ugye ennek az egésznek az a lényege, hogy azokat a nejlonokat használjuk el, amit már amúgy is használtunk, és maximum a szemétben végezné. A már legyártott és használatba vett nejlonokat kellene tovább használni, hiszen az sok alkalomra szól, főleg, ha vigyázunk rá. Aztán volt, aki bement a közértbe, és vett egyet 65 ft-ért… Talán azért, mert nálunk azt olvasta – mert csak 3 sort olvasott – ,hogy 100 ft, ami persze ebben a formában nem igaz, mert még nem vezettük be azt, hogy tényleg fizetni kelljen érte. Ezzel az erővel mi is tudtunk volna adni ingyen is akár, de ha a 65 ft helyett, ami a közért kasszájába megy, vett volna még plusz 35 ft-ért nálunk, azzal támogathatott volna egy menhelyet, ahol árva állatok sínylődnek, és rászorulnak a 100 ft-ra… Volt, aki közölte, hogy ő kutyáknak nem ad 100 ft-ot. Mondtuk, hogy nem is kell, mert mi meg nem tartjuk szükségesnek az egy, azaz 1 db hamburgernek a szatyrot :) Aztán volt, aki beküldte a gyerekét a közértbe, hogy szakítson le a zöldséges pultnál lévő göngyölegből egy átlátszó kis nejlont, amit szintén nálunk is megkaphatott volna, akár ingyen. Mellesleg ez 3 ember 3 kicsi hamburgeréhez kellett, amihez ott volt „kéznél” 6 kéz. Sok ember automatikusan kér egy nejlont, akkor is, ha egy, vagy két tételt visz, pedig azt a kezében is el tudja szállítani, főleg, ha kocsival van. Ilyenkor figyelmeztetjük őket, hogy van ám két kezük :) Majd a homlokukra csapnak, hogy ja, tényleg, akkor elviszem így. Mennyire egyszerű! Nyilván ha messzire megy valaki, és elvétette, akkor adunk, de ilyenkor is elmondjuk, hogy hát ezért kell a farzsebbe az összehajtott zacskó. Aztán állandó ötlet, hogy hát lebomló zacskót kéne használnunk, vagy papírszatyrot. A lebomló zacskó ugyanúgy műanyagból van, és csak fizikailag bomlik le, magyarul nem tűnik el a föld színéről, csak apró darabokra hullik, de ez ugyanúgy szennyezi a környezetet. Tehát parasztvakítás. A papírzacskó a legtöbb esetben ugyanúgy környezetszennyező, hiszen kevés készül újrafelhasznált papírból, tehát fákat vágnak ki miatta. Amelyik újrafelhasznált papírból készül, az igen drága, amelyik meg nem, az szintén. Ezeknél a javaslatoknál felteszem a kérdést: miért akarja az ember a saját lustaságának tényét azzal elfedni, hogy remek ötleteket gyárt mások számára egy olyan probléma megoldására, amit igazán csakis ő tud megoldani azzal, ha veszi a fáradságot, és szemléletmódot vált? Méltatlankodhatunk, hogy ki tud még erre is odafigyelni a mai világban, ne szórakozzon már egy hamburgeres velem… de ha csak azt végig gondoljuk, hogy mennyi baromságot bepakolunk a táskánkba reggel, ami a saját kis nyomorult kényelmünket szolgálja, és mennyi hülyeséggel képesek vagyunk elbíbelődni, akkor kérdezzük meg magunkat: ez a kis nüansznyi tett nem fér bele? Azért, hogy tisztább legyen a világ, és a saját lelkiismeret is? Ez nem arról szól, hogy másokkal teszek jót. Ez elsősorban a saját és gyerekeink életét segíti, az már csak egy járulékos pozitívum, hogy másokon is segítünk ezzel.

További kérdések: miért, az alufólia, vagy a hamburgeres tasak nem szennyezi a környezetet? De igen, csak vannak dolgok, amiken sajnos nem tudunk “spórolni”. Azért volna jó, ha a legtöbben megennék helyben az ételeket, mert nem kéne még havonta több ezer méter alufóliával szennyezni, plusz a zacskó téma sem jönne elő. A hamburgeres nejlon tasak pedig sokkal kevésbé szennyező, ha azt nézzük, hogy az elviteleshez kell kb 30 cm alufólia, plusz sokszor zacskó is… Ezen is majd akkor tudunk segíteni, ha már továbbléptünk, mert ebben a formában nem tudunk olyan nagy pénzeket befektetni környezetbarátabb csomagolóanyagok legyártatására – ami ugye sokkal drágább, mint a hagyományos. A felesleges dolgokat száműzni fogjuk, amit pedig nem tudunk elhagyni, abból a lehető legkevésbé szennyezőt fogjuk használni.

Gondolkoztunk rajta, hogy egyszerűen száműzzük a szatyrot a büféből. De nem akarunk pancserkodni,és ellehetetleníteni az elviteles csomagokat. Ráadásul így lehetőségünk van tájékoztatni az embereket, mit miért csinálunk, ezzel jobb belátásra bírni őket is. Ha csak kiírnánk, hogy “szatyor nincs”, abból nem jönne rá senki, miért nincs.

Sokan azt mondják, nem ez az egy szatyor fogja beszennyezni a Földet. De igen, ugyanis amióta kint van a papír, azóta is naponta 10-20 szatyrot kell kiadnunk, mert az embereknek fontosabb a kényelmük, mint az, hogy ne szennyezzék a környezetet. Ezt, ha beszorzom a napok számával, ami azóta eltelt, akkor szégyenletes mennyiség jön ki. Néha próbálom elmagyarázni, hogy a műanyag szatyrok nem bomlanak le, és más országokban van, amelyik a tengerekben, óceánokban végzi egy bálnára tapadva, ami meg tud fulladni ettől a sok szeméttől – volt már rá számtalan példa… mire az a válasz, hogy vannak még sokkal fontosabb dolgok is, amikhez neki ugyanúgy semmi köze, mert ő egyedül nem tud érte tenni. (Magyarul nem akar.) Ez egy rettenetesen nagy balgaság. Azért nem haladunk semerre, mert a Föld lakosságának nagy része így gondolkodik. Ha mindenki átfordítaná magában ezt a dolgot, ami csak egy nyomorult kis szemléletváltás, akkor érdekes, már mindjárt lehetne azt mondani, hogy mindenki így csinálja! Valahogyan el kell kezdeni. Ha mindenki arra vár, hogy majd a másik elkezdi, akkor mire számítunk?

És ez csak a kezdet. Lehet szépen gyűjtögetni a szelektívet, és lecipelni a konténerekbe, vagy elhagyni a műanyag palackos ásványvizek és üdítők fogyasztását, helyette előnyben részesíteni az újratölthető, vagy betétdíjas italokat. Esetleg – ami a legjobb megoldás –  víztisztítót vásárolni otthonra (ami igen hamar visszahozza az árát, ha már nem veszünk ásványvizet). Nem megvásárolni a nem visszaválthatós dolgokat. Nem folyatni eszetlenül a vizet, és a saját eszünkbe juttatni, hogy vannak olyan országok, ahol milliónyi ember nem jut egy-két, több napig tiszta vízhez. Környezetbarát tisztítószereket használni, mert tudjuk, hogy ez belefolyik az élővizeinkbe, és mérgezik az élővilágot, aztán persze ez úgyis visszajön hozzánk, és mi szépen megisszuk. Nem kimosni egy órás használat után a ruhákat, mert ugye ésszel kell használni mindent -> nem beindítani a mosógépet fél pár zokni miatt. Nem zabálni marokszámra a gyógyszereket a legkisebb fejfájásra is, mert ez kijön belőlünk, és belefolyik a vizekbe, amit megint mi iszunk meg. Millió más normális gyógymód létezik, csak keresni kell. Rendes hússal etetni a háziállatainkat, hogy ne az agyonadalékozott és mérgezett tápokat egyék, hiszen ők is vadon éltek egyszer, ráadásul szinte az összes betegségük a tápokból, konzerves eledelek fogyasztásából ered. És erre tanítani magunkat, és mindenkit a környezetünkben. ésatöbbi ésatöbbi ésatöbbi… Könyvet tudnánk írni.

Annak ellenére, hogy a tevékenységünk nem környezetbarát a felhasznált csomagolóanyagok miatt (tányér, pohár, stb), igyekszünk mindenből a legkevesebbet elhasználni, és minden újra felhasználható dolgot a helyére szállítani/szállíttatni. Sajnos a büfé mivoltunk miatt egyelőre erre vagyunk kényszerítve, de ha tovább tudunk majd lépni, olyan rendszert alakítunk ki, ami sokkal szelídebb lesz a környezetre nézve.

Azért tartjuk kötelességünknek ezeknek a fontos dolgoknak a hangsúlyozását, mert olyan ranjongótáborral rendelkezünk, köszönhetőek Nektek, amelynél bűn lenne kihagyni azt a lehetőséget, hogy elmondhassuk mindenkinek, hogyan kellene viselkednünk a bolygónkkal – és ezáltal magunkkal, egymással. Tiszteljük a Földet, magunkat, és egymást is!

Köszönjük, hogy fáradságot nem kímélve elolvassátok a hosszabb bejegyzéseinket is, és talán Ti is kedvet kaptok ahhoz, hogy kicsit másképp csináljatok dolgokat – ha eddig még nem tettétek :) Peace

Facebook

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.