Kedves Magic Fanok!
Eljött az idő a nagy beszámolóra. Nem véletlenül lapítottunk eddig, meg akartuk várni azt a pillanatot, amikor kissé lenyugodtak a kedélyek, és mi is tudunk összeszedetten gondolkodni, tapasztalatokat közvetíteni.
Lehet üzleti, avagy vendéglátós és privát megközelítésből is; engedjétek meg, hogy a kettő egyvelegével tisztelegjünk előttetek.
A büfékocsi bezárása utáni néhány napban éjt nappallá téve dolgoztunk az étterem befejezésén, és attól függetlenül, hogy a barátaink szép számban segítettek nekünk önzetlen munkájukkal az utolsó pillanatokig, természetesen előre tudtuk, hogy nem lesz elég az a pár nap az átállásra. De nem tudtuk másképp megoldani, minden le volt fixálva, időpontok, események, stb. Az, hogy mik az előzetes visszajelzések bizonyos eseményekkel kapcsolatban, már megtanultuk, hogy semmit nem jelentenek, előfordult már negatív és pozitív végkifejlet is az ellenkezőjét várva. Ettől függetlenül természetesen próbáltunk a lehető legjobban felkészülni a nyitó napra, de murphy ismét közbeszólt; két ember gyakorlatilag szó nélkül hagyott ott minket a nagy nap előtt, további két új munkatárs pedig csak a következő naptól tudott jönni dolgozni, így maradtunk öten kezdésre, ami most visszatekintve nevetséges. A nyitó napot megelőzően csináltunk két próbanapot, vagy vacsorát, ha úgy tetszik. Igyekeztünk szokni, mi merre van, több száz hamburgert legyártottunk, de utólag beláttuk, ez semmire nem volt elég (bár ennél többet nem tehettünk a felkészülés érdekében). Így indultunk neki az első napnak, ami kellemesnek semmiképpen nem volt nevezhető, őszintén szólva életünk legborzasztóbb és legnehezebb napja volt, mint ahogyan sok embernek is, aki aznap eljött hozzánk. A legfájóbb, hogy mindezt úgy kell leírnunk, hogy közben minden tőlünk telhetőt megtettünk, a végsőkig küzdöttünk, de nagyjából mintha semmit nem ért volna. Igaz, hogy rengeteg embert kiszolgáltunk, de iszonyú lassan ment, gyakorlatlanságunk pedig minden egyes pillanatban kiütközött. Soha egy másodpercig nem gondoltuk, hogy ennyien eljöttök hozzánk rögtön az első napon, de hozzá kell tennünk, hogy ha gondoltuk volna, sem bírtunk volna többen lenni, sem nem lett volna nagyobb gyakorlatunk – első nap lévén. Csupán szeretnénk, ha tudnátok, hogy mi hogyan éltük meg az első napot, és mennyire sajnáljuk, hogy nektek hasonló rosszakat kellett átélnetek. A bajt tetőzte, hogy iszonyú meleg volt, és a sor az üzlet előtt kanyargott, mindenki kitikkadt, mire sorra került, nekünk meg arra sem volt kapacitásunk, hogy vizet osztogassunk, az a néhány ember aki dolgozott, azt sem tudta, merre menjen, hogy gyorsabban kész legyenek a hamburgerek. Tudjuk, hogy rengetegen, akik aznap eljöttetek, soha többet nem jöttök vissza, de reméljük, azért eljut Hozzátok is ez az üzenet.
Mivel majdnem ugyanezt egyszer már átéltük három éve, amikor elkezdtük a Magic Burgert, ezért azt is tudtuk előre, hogy most is hasonlókat fogunk tapasztalni. Erre nem lehet felkészülni, ezt át kell élni. Annyiszor terveztünk el dolgokat, hogy majd így lesz, meg úgy, aztán úgy pofára estünk, ahogy kell, és azon gondolkoztunk, hogy lehettünk ilyen naivak. Mindig vannak azok a bizonyos izék, amikbe bele kell lépni, hogy megtapasztald, mi a megoldás. Hiába tervezel. Most csak azt tudtuk, hogy hetekig nem fogunk aludni, enni, emberi életet élni, hogy fogalmunk nem lesz, bizonyos esetekben mi a teendő, hogy közben fognak kiderülni dolgok, hogy rengeteg elégedetlen vendég lesz és még sorolhatnánk. És azt is tudtuk, hogy ha eltelik pár hét, netán egy hónap is, már egy nagy sóhajtással tekinthetünk vissza a nehéz kezdetekre. Hát, ez a pillanat is eljött. Az első másfél hét szó szerint kezelhetetlen volt, annyira sokan jöttek, hogy egyszerűen nem bírtuk el a tömeget, kiszolgálhatatlan mennyiségű rendelést vettünk fel. Ez a hely egyszerűen kicsi volt annak az embertömegnek, ami megjelent, hiába voltunk néhány napon belül tízen (!), hiába ment napról napra minden jobban és gyorsabban, nem bírtuk olyan tempóban kiszolgálni a vendégeket, ahogyan szerették/szerettük volna. Óriási volt az érdeklődés, rengetegen voltak kíváncsiak, de ezzel az az álom is szertefoszlott, hogy nagyrészt elégedett vendégek távoznak tőlünk. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a büfékocsiban az utolsó időszakban, amikor már a létező összes cseppet kifacsartuk belőle és a kapacitás többszörösét csináltuk azon a parányi helyen. Az utolsó ilyen őrült napon (egy szombat este) először és utoljára fordult elő, hogy vacsorára már nem tudtunk hamburgert adni. Sem azelőtt, sem azután nem történt ilyen az új helyen, és azóta is vészesen figyelünk, hogy ne fordulhasson elő többet.
Örömmel tudatjuk, hogy az őrült állapot normalizálódott pár hete, és azóta is így halad.
Bátran ki merjük jelenteni, hogy a kezdeti korszakban lévő Magic Burger Bar adott körülmények között, adott létszámmal a maximális teljesítményt, tempót, minőségi munkát tudja nyújtani a vendégek felé, nincs horror sorban állás, folyamatosan vesszük fel és adjuk ki a rendeléseket, nincs kavarodás, minden jó. Összeszokott a társaság, mindenki tudja a dolgát, nincs fennakadás, nincsenek kérdések. És hozzátesszük, ez 11 egymás számára vadidegen ember összeszokását jelenti, ami nem kis dolog. A jelenlegi állapot még koránt sem tökéletes, sőt, teljesen alapjáraton döcög ahhoz képest, hogy mi lesz később. Először is szeretnénk bepótolni azokat a dolgokat, amikkel el vagyunk maradva; pl. biztosítani a rendkívül bonyolult házi sült krumpli és hagymakarika gyártásának folyamatosságát. Mind a kettő 4-5 fázisban készül, és nevetséges, de sokkal nehezebb elkészíteni, mint egy hamburgert. Ezekhez a dolgokhoz még kellett pár komolyabb gépet beszerezni, ez sem volt kis beruházás. Házi hagymakarika van 
krumplit sajnos csak ősszel fogunk tudni legközelebb adni… most, hogy pár hét alatt sikerült belőnünk a mennyiséget, a készítés pontos technológiáját és a helyes tempót, eltűnt a piacról az a fajta burgonya, amiből lehet ezt készíteni. Így őszig, amikor is megjön majd az új krumpli, kénytelenek vagyunk a régi fajta mirelit krumplinkat használni.
Bankkártya terminál már van, csupán a Szép-kártyás fizetésre kell várni, várjuk vissza a bankból a papírokat. Az alkohol árusítási engedély folyamatban, ahogy megvan, jöhet a sör!
Napernyőket végül csináltatnunk kellett, mert a hónapokkal ezelőtt leadott igény a reklám-napernyőkre nem hozta meg a kívánt portékát.
Szeretnénk megköszönni végtelen türelmeteket és kitartásotokat, higgyétek el, minden gondolatunk akörül forog, hogy Nektek is jó legyen. Igyekszünk jóvá tenni kezdeti hibáinkat, és gördülékenyebben kiszolgálni Benneteket. Reméljük, hogy egyre jobbat és jobban tudunk adni.
Peace
